Már egy ideje küzdök azzal, hogy néha két táskát is cipelnem kell magammal a bringón. Ilyenkor megpróbálom a lehető leghatékonyabban magamra aggatni a táskákat, de sok idő a felvétel-levétel és még kényelmetlen is. Ezt megunva úgy döntöttem, nem mehet így tovább! A következő cikkben bemutatom nektek, hogyan készült a vasamra egy igen praktikus, hasznos és nem utolsó sorban szerintem design-os csomagtartó.(sörtálca)
Egy ideje már figyelgettem különböző megoldásokat kerékpárokon és úgy döntöttem, hogy nekem nem hátra a classik csomitartó kell a cangimra, hanem előre egy tálca az igazi. Ezzel a ténnyel szemezgettem egész télen. Rajzolgattam, tervezgettem, mértem. Majd jött a tavasz és kezdődhetett a projekt. Miből legyen? Vascső lenne a legjobb, de azt csőhajlító híján, hogy hajlítom derékszögbe? Akkor laposvas... de az eléggé puritán. Akkor mi?
Itt egy pár hétre leült a projekt, majd jött az én 1000meg1 mester bátyám (aki tulajdonképpen az egész tálcaprojekt megvalósításáért felelt. RESPECT!) Előállt egy 1cm átmérőjű, 140 cm hosszú fehér csővel. Kérdeztem mi ez? Mondta: karnis. Mondom Beszarás!!! Megvan az alapanyag! Király!
Na ezen a ponton felgyorsultak az események. Irány a Fater (mivel az öregnek van megfelelő műhelye ilyen és még más műveletekre), elő a csövet, mérés, a gyártás menetének átbeszélése, majd neki kezdtünk.
Először is, mivel csőből akarom a tálca keretet és hajlítani szeretnénk, de önmagában az a hajlításnál összerogyna,
ezért folyami-homokkal megtöltöttem a csövet. ( a két végét lezártam.)
Majd satuba be, izomerőre fel és már ment is a hajlítás.
Mivel hegeszteni nem akartunk (nincs is mivel, meg vékonyfalu a cső)
így maradt a dübel, majd a csavarozás.
Miután, minden egyes darabot gondosan sorjáztunk, reszeltünk
a megfelelő pontokon, egy henger alakú reszelővel kireszeltük a csatlakozási pontokat.
Jöhetett az illesztés.
Mivel minden a helyén van, minden passzol mindennel, így nem maradt más hátra mint az alapozás, majd festés, lakkozás. Miután ezzel is megvoltam, már csak a faléc betétek lemérése, szabása, csiszolása, pácolás volt hátra. (Mindenféleképpen valami kemény fát válasszunk a tartósság szempontjából.)
itt még csiszolás nélkül, próbából.
itt már csiszolás közben...
Miután mindennel készen lettünk, összeszerelés, fel a bringóra.
A tálca négy ponton lett rögzítve a keróra. Mivel a springer villa mozgását nem akartam gátolni, így a villára két ponton és az első agyhoz rögzítettük a tálcát.
Így pár nap használat után, teljes mértékben megvagyok vele elégedve, mind stabilitás (sőt), mind praktikusság szempontjából a végtermékkel, a Sörtálcámmal.
Nem utolsó szempont, hogy még jól is néz ki :)
Ha esetleg valaki kedvet kapott volna egy kis csináld magadhoz, remélem cikkem tud valamiféle segítséget nyújtani hasonló műveleteknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése