Városi kerékpárok: külső- vagy agyváltó?

Egy régebbi cikk, ami igen hasznos lehet!

Az utóbbi években hazánk (kerékpár)útjain és a gyártók ajánlataiban egyre több az agyváltós kerékpár, a korábban szinte egyeduralkodó, külső váltós kerékpárok mellett. A Nyugat-Európában jóval elterjedtebb agyváltó a közelmúltig szinte ismeretlen volt itthon. 
Jelen cikkünkben az agy- és külső váltók előnyeit, hátrányait foglaljuk össze - elsősorban a városi használat szempontjából. Az agyváltós kerékpárok leginkább e területen kelhetnek versenyre külső váltóval szerelt társaikkal. A városi kerékpározás alapvető jellemzője a gyakori megállás, viszonylag sokszor kell tehát sebességet váltani. A kerékpárválasztás további szempontja lehet a csekélyebb karbantartási igény - főleg azok számára, akik munkaeszközként vagy munkába járásra használják a kerékpárjukat.


Áttétel, áttételi tartomány

A kerékpár váltóművének (továbbiakban: váltó) feladata az áttétel módosítása a hajtó (középső) tengely és a hajtott (hátsó) kerék között. A cél az, hogy az út- és közlekedési viszonyokhoz lehető legjobban alkalmazkodva ‑ közel azonos megterheléssel ‑ hajthassuk a kerékpárt.

Többnyire nem használjuk ki a rendelkezésünkre álló teljes áttételi tartományt

Az áttételt a hajtott és hajtó lánckerekek fogszáma határozza meg. Külső váltós kerékpárok esetében ez egyszerűen a hajtásban résztvevő lánckerekek fogszámának hányadosa. Agyváltók esetén, az áttételt illetően már kénytelenek vagyunk elhinni a gyártó közlését. Ennek két fő oka van: az egyik a szerkezet zárt mivolta, a másik pedig, hogy az agyváltó tulajdonképpen egy bolygóműves rendszer, így áttételi viszonyai jóval bonyolultabbak. Minél kisebb az áttétel, a kerekek fordulatszáma - azonos pedálfordulatszám mellett - annál nagyobb: így gyorsabban haladunk, ám nehezebb tekerni. Ha viszont nagyobb az áttétel, akkor azonos pedálfordulatszám mellett kisebb a kerekek fordulatszáma: így tehát lassabban haladunk, viszont kisebb erőfeszítéssel tekerhetünk.

Az áttétel mellett a kerékpárváltókat áttételi tartományuk is szokták jellemzi. Ez alatt az elérhető legnagyobb és legkisebb áttételi viszonyt értjük. Értékét rendszerint százalékban adják meg, amit úgy kapunk, hogy a szóban forgó viszonyt százzal megszorozzuk. Minél nagyobb egy váltó áttételi tartománya, annál nagyobb a különbség a legnagyobb és a legkisebb áttétel között.


Külső váltós kerékpárok

A külső váltók felépítése és működése egyszerű: az áttétel módosítása a lánc egyik lánckerékről másikra való „terelésével” történik (ezért nevezik láncváltónak is), bowdennel mozgatott, láncvezető szerkezet segítségével. A váltás így csak a lánc mozgása (vagyis a pedál hajtása közben) lehetséges. A külső váltó fő előnye viszonylag egyszerű szerkezete, ami miatt olcsó és könnyű javítani, esetleg utána állítani. Másik nagy előnye a nagyon széles áttételi tartomány (>500%): gondoljunk csak a huszonvalahány sebességes kerékpárokra!

Hátrányai egyrészt abból fakadnak, hogy a környezet viszontagságaival szemben védtelen: ha télen is rendszeresen kerékpározunk, nem árt időnként (hetente) megtisztítani (láncot és lánckerekeket is!) az óhatatlanul rákerülő szennyeződésektől (por, különféle durvább szemcsék, sóoldat) és megkenni, különben igen gyorsan kopnak. Karbantartást amúgy alig igényel, érzékenyebb viszont az ütésekre, amelyek a váltó elállítódását okozhatják.

A külső alkatrészek több karbantartást igényelnek

Másik hátránya, hogy csak a pedál tekerése közben lehet vele fokozatot váltani: így ha például kis áttételű fokozatban állunk meg egy pirosnál, keserves lehet az indulás. Váltás közben is figyelni kell, hogy lágyabban tekerjük a pedált, különben kellemetlenül kerreg - erre különösen emelkedőn kell ügyelni. A külső váltó akkor is kerreghet, ha el van állítódva (fokozatos váltókar esetén), vagy ha a (régebben elterjedtebb) fokozatmentes váltókarral nem „találjuk meg” egyből a megfelelő fokozatot.

Szintén hátrányként említhető, hogy a lánc általában kisebb-nagyobb szöget zár be az aktuális hajtó és hajtott lánckerekek forgási síkjával, ami a lánc és a lánckerekek nagyobb igénybevételét okozhatja, gyorsabb kopást, elhasználódást okozva.


Agyváltós kerékpárok
Az agyváltókban egy (az összetettekben több) kisméretű bolygóműves szerkezet van, amely egymáson, illetve egymás körül elforduló fogaskerekekből áll. Szabadonfutós vagy kontrafékes kivitelben vásárolható. Agyváltós kerékpároknál a váltást szintén bowden segítségével végezzük, ám maga a váltás megvalósítható álló, előre-, sőt hátrafelé pedálozás mellett, valamint erőteljes pedálozás közben is. Így piros lámpánál várakozva is válthatunk sebességet. A fokozatváltás a finomabb szerkezet miatt pontosabb és halkabb is, mint a külső váltók esetén.

Agyváltós kerékpároknál a hajtó és hajtott lánckerekek mindig egy síkban állnak, így a lánccal egyetemben - a külső váltókkal ellentétben - nincsenek megnövekedett igénybevételnek kitéve. Az agyváltó zárt, tömített rendszer: elvileg annyi kenőanyaggal ellátva, amennyire az élete során várhatóan „szüksége lehet” - ezért karbantartást nem igényel. Mivel külső alkatrészei nincsenek, ha teljesen zárt láncvédővel vásárolunk agyváltós kerékpárt (amely az első és hátsó lánckereket is takarja), annak karbantartási igénye a minimumra csökkenthető, csak a lánc olajozására szűkül (használattól függően félévente-évente). A váltás kedvező módja és az alacsony karbantartási igény miatt az agyváltós kerékpárok főleg városi, napi használatra ajánlottak.

Agyváltók - városi használatra tervezve

Az agyváltó egyik hátránya drágasága, hiszen a külső váltóhoz képest sokkal összetettebb és finomabb szerkezet. Ára a beépített fokozatok számával nő: egy háromfokozatú szerkezet ára mintegy tízezer forint, egy nyolcfokozatúé pedig már közel negyvenezer - nagyjából ennyi a tehát a különbség egy hasonló felszereltségű, agy- illetve külső váltós kerékpár ára között. Az összetett szerkezet másik velejárója a nagyobb tömeg (súly), amely a fokozatok számától függően 1100…1800 g közt alakul: egy háromfokozatú esetén például ~1200 g, egy nyolcfokozatú esetén pedig ~1500 g körüli. Lehet, hogy ez egyesek számára soknak tűnik, persze a korrekt eredmény kedvéért a külső váltó súlyához illő hozzáadni a kerékagy és a hátsó lánckerekek súlyát is: így valamivel kisebb lesz a különbség a két váltó súlya között.

Az agyváltók hátránya az is, hogy kevesebb áttétellel rendelkeznek és általában kisebb áttételi tartományt fognak át. Az agyváltók rendszerint 2…9 fokozatúak, bár gyártanak 12 illetve 14 fokozattal rendelkező modelleket is - ezek ára azonban már igen magas (a 14 fokozatúé - Rohloff Speedhub 500/14 ‑ kb. 220 000 forint, ha egyáltalán kapható itthon). A 2…8 fokozattal rendelkező - árban elérhetőbb - agyváltók áttételi tartománya 130…310 százalék közötti (a már említett 14 fokozatú Rohloff agyváltóé viszont 526 százalék !). Belátható azonban, hogy városi kerékpározás során egy 18…24 fokozatú, külső váltós kerékpár esetén is legfeljebb néhány fokozatot használunk (már, ha nem kell komolyabb emelkedőkön tekerni), így a sok áttétel és a nagy áttételi tartomány hiánya az agyváltós kerékpároknál már kisebb jelentőségű.



cikk: dr. Berecz Tibor, 2008. október 31