Mountain bike-kal a Pireneusokban

Szinte már nem is emlékszem mikor ültem utoljára biciklin. Gyerekkoromban számolatlanul vették nekem szüleim a csőszamarakat és nemcsak azért,mert tönkretettem őket,hanem,mert  itt-ott mindig felelőtlenül ott felejtettem szegényeket,ahol szinte egyedül szárnyra kaptak, vagy avatatlan kezek meglovasították játékszereimet, ami nem is csoda hisz mostohán bántam velük. 

Egész életemben sportoltam,ha nem akkor gyalog csavarogtam a világban,így jó alapot szolgáltattam arra,ha egyszer még találkozom gyerekkori élményeim főszereplőivel,a biciklikkel,az lehet örök szerelemmé alakul majd.

11 éve élek külföldön különböző helyszíneken a munkámból kifolyólag.A munkámnak élek és szerettem volna a ping-pong és a darts után egy olyan sportba csapni, ami a jellememmel is összefüggésbe hozható. Örömömet lelem benne és nem vallok kudarcot,mert kevés vagyok hozzá.

Pedro barátommal úgy hozta a sors,hogy újra egy helyen dolgozhattam és alig telt el egy fél év,segített nekem abban,hogy megtaláljam, mi lehet az amit kerestem.

 Gyere velem el egyszer bringázni a hegyekbe meglátod tetszeni fog!- csábított,de többszöri elutasításom után,szinte magával vonszolt és alám tolt egy jó kis kerékpárt és már indulhattunk is egy kis túrára.A hegyek között élünk és nem volt nehéz találni álomszép helyeket,ahová útjaink során eljutottunk.

Az első alkalom kínszenvedés volt és csodáltam komám erős kondícióját.Az út felvilágosított arról is,milyen gyenge állapotban vagyok és sokkal

inkább ráébresztett arra, talán ez lehet az a testmozgás ami harmonizál a jellememmel.

Nem sokat teketóriáztam,elhatároztam veszek egy szupi bringát és ha nem is minden nap,de sűrűn próbára teszem magam,változatosnál változatosabb terepeken az ezerarcú természet asztalán.Pedro barátommal egyszerre vettük meg csőszamarainkat. Olyan bicót akartunk venni, amik bírják azt a terepet amilyenen mi használni akarjuk őket,ezért esett a választásunk a Trek biciklikre,amit már barátom is sokszor kipróbált.Nem sok gondolkodás után esett a választásom egy Trek 6000-es 2011-es modellre.

my new bike

A bringa váza:

Alpha fekete alumínium félig integrált fejcsapágy, duplán kúpos alsó cső belső erősítéssel, formázott felső cső, egycsöves támvilla, kovácsolt papucsok csomagtartó és sárvédő rögzítő szemekkel, cserélhető váltófülek

A villa:Suntour SF9-XCR RL tekercs rugós, előfeszítés állítással, kormányról vezérelhető lockout, alu nyak, 100mm

Első váltó:Shimano Deore

Hátsó váltó:Shimano Deore XT Shadow

Hajtómű:Shimano M521 Octalink 44/32/22

Fék:Shimano M445 hidraulikus tárcsafékek

Kerék:Bontrager Ranger 32 küllős dupla falú felni, Shimano alu M435 agyak

Gumik:Bontrager XR3, drótperemes, 26x2.2

Kerékméret:26

Egy ilyen bringát azonnal ki akartam próbálni,a cimborám is hiszen ő egy komolyabb Trek 8500-as biciklire szavazott:)

Még aznap elindultunk egy kisebb túrára a munkahelyünk körül.

úttalan utakon

Minden eltelt nappal és kilométerrel egyre erősödtem és többre voltam képes.Pedro barátomnak hála,aki fokozatosan vezetett be a hegyi bringázás rejtelmeibe.Elmondása és tapasztalatai alapján sokak már az elején elvétik a helyes irányt és ész nélkül "mindent bele" téves techikával már itt

elvesztik a kedvüket,mondván:Túl nehéz ez nekem". így sok hegyi bringa elfeledett tárgyként végzi egy garázs porosodó sarkában.A fokozatosság elvére nagy hangsúlyt fektetve 1 hónap után már minden erőlködés nélkül mentem fel hajmeresztő lejtőkön. Minden harmadnap erőnléti biciklizést csináltunk, amikor hihetetlen helyen leereszkedtünk,majd egy egyenletes tempóval felfelé kezdtük el a megerőltető "csúcsszenvedést"

Minden óra amit eddig hegyi biciklizéssel töltöttem,erősítette bennem azt a mára már meggyőződést,hogy ezt a sportot nekem találták ki,mert kitartásról és teljesítményről szól.Nem beszélve arról,hogy milyen jó is nyomni egy olyan helyen a pedált ami lélegzetelállító.

Kép:Rockrider

Kinti megpróbáltatásaink alatt van időnk megszemlélni a természet finom rezdüléseit,főleg ha egy olyan masina van alattunk ami szinte elpusztíthatatlan.

A Trekjeink önmagukért beszélnek a leejtőn, míg megfelelő erő kifejtése ellenében engedelmesen kúsznak a hegyre föl. Váltórendszerük kitűnő, 5 hónap távlatában semmi problémánk nem akadt velük.Nem beszélve a fékekről!!!

Útvonalaink a Piereneusok szívében vezetnek.Spanyolország terepi adottságai, nemcsak az autó és motorsportnak kedveznek,hanem kíválló alkalmat adnak arra,hogy a Mountain Bike szerelmesei is hódolhassanak szenvedélyüknek.A biciklizés is úgy jó,ha megfelelő kiegészítőkkel van ellátva pl:a megfelelő ruházat egy jó cipő,vagy egy miniatűr kézi pumpa.Felvilágosodtam közben arról is,milyen fejlődésen mentek keresztül a mountain bike bringák  gyerekkorom óta. Jó sok pénzt költöttem még arra is,hogy ha már csinálom akkor csináljam stílusosan!!!!:)Így azt is észrevettem,hogy a bringázás ha valaki jól akarja csinálni, nem éppen pénztárcakímélő dolog.:)De ha valaki belekóstol ebbe a különös bringavilágba akkor megtapasztalja majd,hogy csak olyan dolgokat érdemes venni,amik minőségi cuccok.Egy jó bringás trikó,egy szuper pár kesztyű etc.....:)

hegyalatti pihenő

Majd 6-7 heti tekerés után barátom tanácsára én is klipszesre cseréltem az addig hagyományos pedálokat.Erre a napra emlékezni fogok,hisz a lábfejem pozíciója teljesen más lett,mint a hagyományos pedállal és iszonyatosan megszenvedtem az addig röhögve lebringázott terepet.

Szakadék felett

Minden héten új utakat találtunk. Van rá alkalom,hogy elvitetjük magunkat egy helyre és onnan változatos terepeken kerekezünk kemény 2 órát,mivel csak ennyi időnk van egy nap,mikor kitombolhatjuk azt az energiát amit másképp nem tudunk lerázni magunkról:)Az útvonalakat számokkal jelöljük és a terveknél már csak ezek hangzanak el:Mit szólsz a 12-eshez? Van rá időnk vagy egy gyors 7-es és megvan a napi kvóta!

Azonban a  klipszes kerékpározásnak is megvannak a maga hátrányai,különösen az elején.Ennek én is áldozatául estem,mikor indulás előtt "triáloztam" egy kicsit és élveztem,hogy a hozzám kötött bringa,hogy engedelmeskedik nekem.Engedelmeskedett is, de csak addig míg rosszul érkezvén le odacsaptam a bal csuklómat a betonra.

Az aznapi bringázást még kibírtam valahogy felfelé,de lejönni már nagyon nehezen tudtam,hiszen meredeken lefelé mindkét féket kell húzni és az első féket alig tudtam,így lassan nagymami stílusban kullogtam lefelé.

Túl a csúcson (repedt csuklóval)

Hazaérve már tudtam, ennek gipsz lesz a vége,de egy percig sem bántam meggondolatlanságomat inkább annak örültem,hogy ennyivel megúsztam.Sokat kihagytam sérülésem miatt,de hamarosan újra nyeregbe pattanok.De Kis Feleségemnek Ritának tett ígéretem,hogy a "klipszet úgyis leszedem",meg fogom szegni,mert kint a terepen csak előnyét láttam és ezzel akarok még jobban megtanulni tekerni.

Felfelé visz az út

Nagyon hálás vagyok Pedro barátomnak azért, amiért okosan vezetett be a hegyi bringa rejtéjeibe és annyi bizonyos,hogy az én cangám nem fog egy garázs sarkában megporosodni.Ezért is kérem a cruiseres brigádot arra,hogy kóstoljanak csak bele nyugodtan ebbe a műfajba is,mert a bringa lehet akármilyen,de a tekerés élménye valahol mindig hasonló élvezetet okoz,bár igaz a hegyi bringa szenvedősebb és buliszerelésben nem igazán művelhető:))))!!!!

Cikket írta: Sebestyén Sándor